Április 29. – A tánc világnapja
1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézete részeként működő Nemzetközi Tánctanács megalkotta a Tánc Világnapját, melyet minden évben április 29-én ünnepelnek.
Az 1727-ben ezen a napon született Jean-Georges Noverre, a “Balett Shakespeare-jeként” ismertté vált táncos-koreográfus tiszteletére választották ezt a napot.
Noverre alkotta meg elsőként a mai értelemben vett színpadi táncjátékot, ő helyezte vissza a tánc oltárára a mimikát és a taglejtést e minden reflexek ősét s ezzel elindította azt a fejlődést, ami a modern táncművészet kialakulásához vezetett.
Jean-Georges Noverre
(1727-1810) francia táncvirtuóz, balettmester, koreográfus és táncelméleti író , aki a balett Shakespeare-jeként vált ismertté, de úgy is szokták őt emlegetni, mint a balett nagypapája. Munkásságával lefektette a balett legfontosabb alapelveit, szabályait, melyek napjainkig is érvényben vannak.
Párizsban látta meg a napvilágot. Pályája tipikusan felvilágosult művészpálya volt. Munkássága a francia felvilágosodáshoz és forradalomhoz hasonló fordulatot jelentett a tánc és a balett világában. Máig ható elismertségét életének fő műve, a Levelek a táncról és a balettekről (Lettres sur la Danse et sur les Ballets) című könyve jelentette, melyet először 1760-ban adtak ki.
„Elszántam magam, hogy új irányt adjak a táncművészetnek. Éreztem, hogy a balettben is lehet költőit alkotni”
Noverre szülővárosában, Párizsban kezdett táncot tanulni, 1743-ban az Opera Comique-ban debütált, majd egy hosszabb, német tanulmányút következett. Miután betáncolta Európát, letelepedett Angliában.
Hamarosan a Londoni Operaház „titkos balettmestereként” kapott szerződést.
Az 1767 és 1774 közötti időszakban Mária Terézia udvarában Bécsben, császári és udvari balettmesterként dolgozott, ahol minden idők legkiválóbb koreográfusának és tánctanárának tartották. Járt Magyarországon is, ahol Esterházy Miklós birtokán lépett fel a Párizs ítélete című balettjével. Az
1774-ben, a Milánói Scala megnyitójára megkoreografálja a Belton és Eliza című balettjét, melyben a kor napi aktualitását feszegeti. Ez a fajta témaválasztás addig teljesen ismeretlen volt a balettszínpadokon.
Életének utolsó két szakaszában Párizsban és Londonban munkálkodott. Utolsó erejével egy saját társulatot szervezett, melyet 1794-ig vezetett. Szerény körülmények között, Saint-Germainben halt meg. Élete során közel 150 balettet koreografált, melyek közül egy sem maradt fent.
Könyve, a Levelek a táncról és a balettekről 1955-ben jelent meg magyarul.
Tömörkény István Művelődési Ház – a kultúra szolgálatában
Forrás: www.rfmlib.hu, http://www.hetek.hu/