40. heti Hangolódjunk – Október 1.

45 éve ünnepeljük a Zenei Világnapját és 29 éve Az Idősek Világnapját!

Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A Zene Világnapjának nyilvánította. Mindez 1975-ben történt, azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak. 

Az ENSZ közgyűlése pedig határozata alapján október 1-ét az idősek világnapjaként tartják számon.

Minden év október elsején bolygónk különböző országaiban rendezvényekkel ünneplik meg az idősek világnapját – hazánkban is különféle programokkal köszöntik fel őket. A hagyomány két évtizedre nyúlik vissza, az ENSZ 1991-ben rendezte meg először a programot, ezzel kívánva megemlékezni a Földünkön élő körülbelül 600 millió idős emberről.

Az idősek világnapja programsorozat megalapításával az ENSZ célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a méltóságteljes időskorra.

Ki az idős? A kérdésre nincs konkrét válasz, aki öregkorában is beengedi az újdonságokat és élményeket az életébe, az valószínűleg tovább marad fiatalos. Akárhogy is van, az biztos, hogy jó lenne, ha minél több egészséges, és az életét még örömmel élő idős ember lenne – hazánkban is.

Magyarországon az emberek 20 százaléka időskorú (60 év felett), azaz mintegy kétmillióan. Legnagyobb arányban a fővárosban és a kistelepüléseken élnek. Többségük, több mint 60 százalékuk nő, tehát sajnos nagyon sokan kénytelenek pár nélkül élni a mindennapjaikat.

Kosztolányi Dezső

Intés az öregebbek tiszteletére

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,

akár utcaseprők, akár miniszterek.

Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,

mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.

De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is

évek veszedelmén törékeny szívverésteket

ezen az embernek ellenséges földgolyón

s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,

hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson

gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel

s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,

míg váratlanul elétek állanak, időtől koszorúzva,

mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,

egyenesen, mint a zászlórúdak s egyszerre kibontják,

hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek

méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.


Tömörkény István Művelődési Ház – a kultúra szolgálatában

Forrás: http://www.villarosa.hu