31. heti Hangolódjunk – Szőregi csata

Szőregi csata

„Haynau csapatai augusztus 2-án harc nélkül megszállták Szegedet, ahonnan a kormány és a képviselők már július 28-a után Aradra távoztak.

A császári hadseregtől való félelmükben sokan elhagyták a várost, s a magyar hadak után menekültek.

Augusztus 3-án Haynau egész hadserege már bent tartózkodott Szegeden. Az osztrák táborszernagy a Tiszán át támadást rendelt el Dembinszky ellen. Liechtenstein altábornagy a várat és a parti házakat megrakta osztrák és orosz vadászokkal, kiknek tűzfedezete alatt a vár mellett és a folyó partján ágyúkat helyezett el. Ezek délután 4.00-kor teljes erővel megkezdték a tüzelést.

Ez alatt Jablonowsky vezérőrnagyot két zászlóaljjal Szeged északi széléről kompokon és dereglyéken, majd a lerombolt híd helyreállítása után Benedek vezérőrnagyot mintegy három zászlóaljjal a vártól indította Újszeged ellen. Az osztrák röppentyűk Újszegedet lángba borították, és a jól működő császári ágyúk a magyar csapatokat – többször támadás után – az Újszeged és Szőreg közt levő, korábban a szerbek ellen hídfőül szolgáló sáncokba, innen pedig Szőregre szorították vissza.

Dembinszky augusztus 4-én kétszeres erővel támadhatta és semmisíthette volna meg az osztrák seregnek a Tiszán már átkelt csapatait, de ő Szőreg mellett ezen a napon is tétlen maradt. Sem az elvonulásra, sem pedig a küszöbön álló csata elfogadására nem intézkedek határozottan. Este pedig, amikor hírt kapott arról, hogy Schlick osztrák generális hadteste bevonult Makóra, elhatározta hogy másnap Szőregről is elvonul, de nem mint a július 31-én tartott haditanács kitűzte a Maros bal partján Aradra ahová Görgey már közel erdőben volt, hanem Nagykikinda, illetve Temesvár irányában, hogy a bal szárnyán Kmetty parancsnoksága alatt működő oszlop gyorsabban csatlakozhassék hozzá. Ezzel alkalma nyílt Haynaunak, hogy a két magyar sereg közé ékelődve, azokat végleg elszakítsa egymástól.

A Szentiván-Szőreg-Deszk körül egyesült magyar csapatok létszáma a népfelkelést nem számítva 38 000 emberre tehető, mint 100 ágyúval. Amikor augusztus 5-én reggel Dembinszky az osztrákok által elfoglalt Tiszai hídfőben csapatmozdulatokra lett figyelmes, azonnal megkezdte ütegei általa tüzelést. Mivel az ellenség csak lanyhán viszonozta, ebből Dembinszky azt a következtetést vonta le, hogy az ellenség a tegnapi naphoz hasonlóan aznap is nyugodt marad, és a magyar sereg elvonulását nem fogja akadályozni. A fegyvertelen, kaszás nemzetőröket Gál László vezénylete alatt már délelőtt 11.00-kor megindította Bébára.

Haynau azonban keresztülhúzta a magyar főparancsnok számítását, mert augusztus 5-én délután 2.00-kor rendkívüli hevességgel megkezdte a tüzelést, majd 4.00-kor elrendelte a támadást. Dembinszky csak azért fogadta el az ütközetet, mert – Mészáros Lázár emlékiratai szerint – „az erősebb ellenség előtt nappal, síkságon keresztülvonulni károsabb lehetett az erős ellenállásnál”.

Haynau úgy állította seregét csatasorban, hogy az első vonalban – egészen közel a hídfő sáncaihoz – a IV. hadtest Lobkovitz hadosztálya a Benedek dandárral az aradi úttól balra, s a Jablonovszky dandárral pedig az úttól jobbra állott fel. A második vonalban a IV. hadtest Herzinger hadosztálya, a harmadikba pedig Panjutin ilyen orosz hadosztálya került. A tüzértartalék az Auersperg vértesezred fedezete alatt a Jablonovszky dandártól jobbra állott fel. A támadáshoz ekként összpontosított császári csapatok létszáma 25 000 fő volt, ezek között mintegy 5000 lovas.

Minthogy a Szőregi töltés mögött jól fedett magyar tüzérséggel szemben az arctámadás igen nagy veszteséggel járhatott volna, ezért Haynau a Bechtold lovashadosztályt a magyar balszárny megkerülésére rendelte ki. Ezenkívül egy orosz vadászezred három zászlóalját két lovas századdal és két osztrák röppentyű üteggel a szentiváni erdő megszállására indította el. Egyidejűleg e csapatok támogatására a Tisza jobb partján, a szentiváni erdővel szemben levő folyókönyöknél még hat orosz löveget állított fel. Az erdőt megszállva tartó két honvéd zászlóalj a döntő összeütközést be sem várva Szentivánra húzódott vissza. Erre az orosz gyalogság tüstént megszállta az említett erdőt, a tüzérség és lovasság pedig arccal Szőreg és Szentiván felé az erdő előtt foglalt állást.

Most tehát Bechtold megindíthatta volna támadását, de midőn a hídfőből késve kiinduló lovas hadosztály a Tisza mentén lefelé vonulva a Szőregi töltés közelébe ért, Dembinszky néhány huszár századot indított ellene támadásba. De a huszárokat a Császár-dsidások rövid összecsapás után visszavetették. Most már Bechtold tovább folytathatja útját. Mivel azonban a töltés sokkal magasabb volt, semhogy azon zárt osztagokkal átkelhetett volna, ezért hadosztály zömével mindaddig várakozó állást foglalt el, amíg a tüzérek is az orosz utászok a töltésen megfelelő számú és nagyságú réseket vágtak. A türelmét vesztett Haynau, aki a szegedi városháza tornyából figyelte az eseményeket, intézkedett a frontális támadás megkezdésére. Félkört alakítva felvonultatta az újszegedi hídfőtől a 199 löveget számláló 16 üteget Dembinszky ütegeivel szemben a szőregi töltéstől 700-1000 lépésnyi távolságra. Ha most Dembinszky lovasságát a fedezet nélkül előresiető osztrák ütegek ellen rohamra indítja a császáriak körében igen nagy zavart támaszthatott volna.

Ámde az altábornagy inkább azon törte a fejét, miként lehetne legjobb szervével a döntő összeütközés elől kitérni. Guyon Richárd hadteste, mert különben is útban volt Béba felé. Ennek megfelelően Dembinszky ütegeit másfél órai harc után sorra kivonta a tűzvonalból. A tüzérség valamint az egész sereg visszavonulását Dessewffynek kellett lovasságával fedeznie. Liechtenstein altábornagy azonnal megkezdte a gyalogsági rohamot a töltés ellen.

A Wisocki-hadosztály néhány zászlóalja és egy üteg parancsot kapott Dembinszkytől, hogy mindenáron tartson ki állásában mindaddig a töltés mentén, míg a visszavonuló tüzérség és gyalogság kellőképpen el nem távolodik az ellenségtől. Mikor tehát a Jablonowsky dandár élosztagai a töltésre feljutottak, a kis magyar csapat ellentámadásba ment át, és csakhamar leszorította őket. Az óriási túlerővel azonban nem tudtak megbirkózni.

Ez alatt az osztrák lovashadosztály is megindult a töltés mögött elfoglalt várakozó állásából, és báró Simbschen tábornok a Császári-dsidások élén Szentivánnak vette útját. Mögötte kissé balra Lederer dandára és még inkább balra oldalt, mintegy 1000 lépésnyire a szentiváni erdő előtt két és fél üteg vonult fel. A Dessewffy parancsnoksága alá helyezett magyar lovas hadosztály az osztrák lovasság előrenyomulásával szemben Szőreg délnyugati vége és a töltés között, arccal A szentiváni erdő felé vonult fel. Simbschen a magyar harcvonalnak Szőreg felé horogalakban visszahúzódott balszárnyra vetette magát, az itteni gyengébb huszárosztagokat visszavetette, de további előrenyomulásában meggátolta a magyar ütegek tüze.

A magyar huszárok egy része a Lederer dandára, a Bocskai huszárok pedig az attól balra teljesen elkülönülten álló osztrák ütegekre támadtak. Csupán az mentette meg őket a megsemmisítéstől, hogy töltés túlsó oldalán hátrahagyott Mensdorf ezredével a gáton átkelvén huszárokat oldalba támadta. Másrészt a Jablonowsky dandár osztagai ekkorára már szintén átkeltek a töltésen, s a huszárokat meghátrálásra kényszerítették. Ezek – a sereg zömét követve – a tavasz óta romokban heverő Szőreget feladva szintén Bébára vonultak vissza, ahol Dembinszki seregével az ütközetre következő éjjelt töltötte. A magyarok vesztesége pontosan nem ismeretes, osztrák források a holtak és sebesültek számát hozzávetőleg 4-500-ra, a fogságba esetek számát pedig 3-400-ra teszik. A halottakat az újszegedi kamaratöltés lábánál közös sírba temették el. Szeged feladása után az események rohamosan siettek a szabadságharc bukása felé mire Görgey Artúr Aradra érkezett, a Szeged környékén összpontosított magyar haderő helyzete teljesen válságosra fordult. Szőregnél Dembinszky fővezér habozó, bizonytalan intézkedései folytán „e félig vívott, döntő csatánkat is elvesztettük”. Kossuth Dembinszky önkényes eljárása után Bemet szólította fel a fővezér lett haladéktalan átvételére. Bem augusztus 9-én érkezett meg a táborba, s még ugyanaznap megtámadta az ellenséget. A csata hevében Bem súlyosan megsérült, a vezérlet nélkül maradt csapatok pedig rendetlen visszavonulásba, majd általános futásba kezdtek. A végzetes temesvári vereség hírére Görgey Artúr Aradon azonnal felszólította Kossuthot, hogy mondjon le, s ruházza rá a teljhatalmat, hogy haladéktalanul tárgyalásokba kezdhessen a cári sereg parancsnokával. Kossuth a maga és a kormány nevében lemondott, és a főhatalmat teljes egészében Görgeyre ruházta. Így került sor augusztus 13-án a világosi fegyverletételre.

A Szőregi ütközet elvesztésével a magára hagyott forradalom és szabadságharc Szegeden és környékén befejeződött, és kezdetét vette Haynau katonai önkényuralma. „A város békés lakossága – írja Szeged város tanácsa 1849. augusztus 17-én a királyi kerületi főbiztoshoz – nyomor és szenvedés örvényébe jutott.”

 

 

Forrás: (Szőreg és népe – tanulmányok – szerkesztette Hegyi András)