37. heti Gasztrokultúra – Ketchup

ŐSZI – PARADICSOM – KETCHUP

A paradicsom európai karrierje ugyan nem indult túl fényesen, de azért az évszázadok során minden nemzet konyháján megjelent. A befogadó, igen szegény és épp ezért kevéssé válogatós dél-olaszok láttak először fantáziát a paradicsomban. Ennek köszönhetően lett a tésztákhoz készített sugók legfőbb alapanyaga a paradicsom.

Az olasz szószoknak több klasszikus válfaja létezik. A Napolitanában a paradicsom mellett szerephez jut a hagyma, fokhagyma és a friss fűszernövények, az Arrabiata mártás csípős jellegét a paradicsommal főzött chili adja, a Puttanescába a paradicsomon kívül olajbogyó és szardella kerül, míg a nevében igen megtévesztő Marinara csupán fokhagymával és bazsalikommal turbósított paradicsom.

A paradicsomszósz azonban nem csak olaszosan képzelhető el. Az ősi azték alapanyag, a paradicsom a mexikóiak számára is kedvelt, sőt az amerikai alapokon nyugvó tex-mex konyha is előszeretettel dolgozik vele.


A klasszikus mártásokon kívül a paradicsom szószként való totális sikerét a ketchup létrejötte biztosította.

Az amerikai otthonok 97%-ban jelenlevő, az étkezési kultúrájuk szerves részét képező édes paradicsomöntet története igen messzire nyúlik.

Az indonéz és kínai gyökerekkel rendelkező halból nyert mártástól, a ke-tsiaptól hosszú út vezetett a ma ismert, piros flakonos csodáig. A brit tengerészek által megkedvelt, szardellából, gombából és dióból készített mártás a 18. század közepén érkezett meg Angliába és az Újvilágba. Angliában sokáig az eredetihez hasonlatos mártásokat készítettek, míg az amerikaiak – ki tudja, mi okból – a sós, ecetes mártást fellazították egy kevés paradicsommal.

Az első angol ketchup recept – egy szardellás, fehérboros, édes fűszerekben gazdag mártás – 1727-ben jelent meg Eliza Smith szakácskönyvében. Az első amerikai receptet 1812-ben James Mease jelentette meg. Az ő ketchupjának összetevői között már helyt kapott a paradicsom.

A paradicsomos mártás megjelenésével szinte egy időben kezdték el a mártás cukorral való édesítését is. A hamar népszerűvé vált szószt 1837-ben Nagy-Britanniában is forgalomba hozták, igaz, paradicsom chutney elnevezéssel, hogy a már megszokott és kedvelt gomba ketchuppal ne lehessen összekeverni az újvilági ketchupot.

Ugyanebben az évben kezdődött meg Amerika totális bevétele. A kechupot immár országszerte árulták, Jonas Yerkes jóvoltából. Az ő sikerén felbuzdulva nemsokára megjelent a piacon a mai napig igen népszerű és világszerte ismert Heinz ketchup.

A ketchup hírnevén azonban csakhamar csorba esett. A lelkiismeretlen gyártók kőszénkátránnyal próbálták még ragyogóbb pirossá tenni a mártásukat, ami azonban ettől igen egészségtelenné vált. Ennek csak a 20. század elején lefektetett és azóta konzekvensen betartatott élelmiszergyártókra vonatkozó előírások vetettek véget.

KETCHUP HÁZILAG

Hozzávalók:

  • 1.5kg     paradicsom       
  • 1kg         paradicsom paprika       
  • 30dkg    vöröshagyma   
  • 5db        babérlevél         
  • 15dkg    cukor   
  • 5dkg      mustár
  • 1dl          20%-os ecet      
  • 1ek        só

Elkészítés:

Egy 5 literes zománcozott edénybe beletesszük a feldarabolt paradicsomot, paprikát, vöröshagymát, a babérleveleket, és 1 óra hosszat főzzük.

Ezután kivesszük a babérleveleket, a többi hozzávalót beletesszük, és az egészet egy botmixerrel összeturmixoljuk. Utána újra a tűzhelyre tesszük, felforraljuk, majd még forrón, tökéletesen és légmentesen zárható üvegekbe szedjük, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni.


Tömörkény István Művelődési Ház – a kultúra szolgálatában

Forrás: https://www.mindmegette.hu