37. heti Könyvajánló – Fejes Endre: Rozsdatemető

98 éve született Fejes Endre, Kossuth- és József Attila-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Négy polgárit végzett, majd szabóinasnak állt.

17 éves korától vasesztergályos-tanuló volt. 1944-ben besorozták. A hadseregből megszökött, és Budapesten bujkált. 1945–1949 között Németországban, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban munkás volt. Megjárta többek között Európa legmélyebb szénbányáit Belgiumban. Később a Bosch-gyárban volt esztergályos, Budapesten. 1951-ben megpróbált disszidálni, emiatt nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Azután segédmunkásként, majd esztergályosként dolgozott.

1955-ben kezdett publikálni. Elsősorban a budapesti munkáséletet ábrázolta nagy emberismerettel. Első kötete, A hazudós 1958-ban jelent meg. Abban és a Vidám cimborák (1966) című elbeszéléskötetében a külvárosban élő, nagyüzemben dolgozó fiatalok sorsáról ír. A tudatos élet és az ösztönös vegetálás különös ellentétére hívja fel a figyelmet.

Humorral vagy nosztalgiával idézi fel az ifjúság emlékét, az „ezerszer áldott nyolcadik kerület” lakóinak életét. Iróniáival mutatta be azokat, akik kívül maradtak a társadalom küzdelmein (Vonó Ignác, 1978).

Az 1962-ben megjelent Rozsdatemető című regénye óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. Mindenekelőtt külvárosi és kispolgári hőseinek sorsát akarta vizsgálni és értelmezni, műve így „oknyomozó krónika” lett. Hősei, a Hábetler család tagjai minden tudatos cselekvéstől irtózva – a „történelem peremén” – élnek. A regény története 50 évet ölel fel, a hagyományos nagyregény lassú cselekményét intenzív előadásmód váltotta fel, gyorsan pergő párbeszédek, filmszerű vágások jelzik az események menetét.

Nagy sikerű televíziós filmek és színpadi előadások születtek műveiből.

Ezen a héten tőle ajánlunk egy könyvet!

ROZSDATEMETŐ

„Jani ököllel ütötte meg őt, az arcát. Hátrazuhant a géproncsok közé, a koponyáját törte el, azonnal meghalt. Az esztergályos percekig nem tudta elmozdítani sárgás szemét az iszonyatos látványról. Aztán két hatalmas tenyerét az arcához emelte, ordított, mint egy állat, még akkor is, amikor a munkások elvezették.”

A XX. századi magyar valóság egy szeletének olyan egyszerű, tiszta tükre a Rozsdatemető, amitől kihagyhatatlan.
Szikár keretek közé szorított családregény, amely két generáció életén keresztül mutatja be – az első nagy háború végétől a 60-as évek elejéig – a magyar nagyvárosi munkásság életét, harcait, küszködését önmagukkal, egymással, a korral.

https://hu.wikipedia.org

www. moly.hu

A könyv kikölcsönözhető a Somogyi-könyvtár Szőregi fiókkönyvtárából.


Tömörkény István Művelődési Ház – a kultúra szolgálatában