37. heti Könyvajánló – Latinovits ​Zoltán tekintete

Latinovits Zoltán 89 éve ezen a napon született Budapesten.

(Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.)

Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas magyar színész. A legnépszerűbb magyar színészek egyike, sokan úgy emlegetik: a színészkirály.

1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében. Édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett.

Bár évvesztes lett volna, de már tudott olvasni, hatévesen ezért beíratták a Damjanich utcai elemi iskolába.

A gimnázium önképzőköre bemutatta Sárközi György Dózsa György című drámáját. Ebben egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után – a vendégként jelen levő – Bajor Gizi csak őt kereste meg, és a következő szavakkal inspirálta: „Maga menjen színésznek!”.

1952-ig asztalostanonc, majd hídépítő munkás lett, de hamarosan beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnökként vörös diplomát kapott. Mindeközben 1951-től már NB I-es (tartalék) játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szavalt. 1956-ban mégis szerződtették Debrecenbe segédszínésznek. Színészként a magyar előadó-művészet talán legnagyobb alakjává vált.

Ablonczy László – Latinovits ​Zoltán tekintete

Jól összeszedett életrajzi regény. A Színész barátainak, munkatársainak emlékein alapuló könyv.

Kiderül többek között, hogy nem pusztán városi legenda Latinovits már-már mitikus kiállhatatlansága, s hogy igenis több volt egyszerű színésznél. Valami újat, mást – igazi színházat akart, ami sajnos soha nem valósulhatott meg, erről is rengeteget olvashatunk.

A könyv kikölcsönözhető a Somogyi-könyvtár Szőregi fiókkönyvtárából.

Latinovits Zoltán, József Attila versét mondja 1975-ben.


Tömörkény István Művelődési Ház – a kultúra szolgálatában

Forrás: https://hu.wikipedia.org, https://moly.hu