21. hét – 717 éve halt meg Szent Ivó – a “szegények ügyvédje”

Hélory Ivó a bretagne-i Kermartinban született 1253. október 17-én.

Édesapja korai halála után édesanyjára maradt a gyermekek nevelése.  Ivó vallásos nevelését jól mutatja édesanyjának ránk maradt intése:

"Úgy élj, hogy szent lehess!" 

Filozófiát, teológiát és kánonjogot Párizsban, római jogot Orleans-ban tanult. Jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta. Tanulmányai befejeztével, 1280-ban, diakónussá szentelték, majd szülőföldjén, a rennes-i egyházmegyei bíróság bírája lett. Néhány év múlva azonban már a tréguier-i egyházmegyei bíróságon végez bírói szolgálatot.

1284-ben szentelték pappá.

Plébánosi szolgálata mellett továbbra is segítette a szegényeket jogi ügyeik intézésében. A pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt. A források kiváló hitszónokként is megemlékeznek róla, az erényes életre, a szentek példájának követésére buzdított. Sokat és elmélyülten imádkozott, szigorú önmegtagadásokat végzett.

1303. május 19-én halt meg mise közben. Ereklyéi a tréguier-i székesegyházban találhatók.

Még életében is sok csodás eseményt kapcsoltak a nevéhez, de közbenjárására, halála után is történtek csodás gyógyulások, imameghallgatások. Tisztelete egész Európában elterjedt, jogásztársulatok és egyetemek jogi karai védőszentként tisztelték.

 VI. Kelemen pápa 1347. június 14-én avatta szentté.

Részlet a szenttéavatási bulla szövegéből:

"Hélory Ivó ... hívő ifjúságot élt, kegyelemmel cselekedett, 
tiszta lélekkel, őszinte szívvel kívánta Krisztus szolgálatát. 
A magáéból könyörületesen enni adott a szegényeknek, de saját 
vágyainak minden rezdülését az értelem erejével korlátozta ... 
Az igazságot, méltányosságot és a könyörületességet is tiszta 
szívből és igaz hittel szerette... Mint természettől fogva 
irgalmas ember bőkezűen segítette a nélkülözőket, minden vagyonát 
önként a szegényeknek adta, azok védelmezője lett, akik nem 
kaptak sehonnan segítséget, és Isten kezének erejével tartotta 
vissza a hatalmaskodókat, Krisztus nevében támogatta a 
rokkantakat, ruházta a ruhátlanokat, fogadta a zarándokokat és 
enni adott a szegényeknek. Mint a ragyogó reggel, úgy szórta 
fényét, arca igazságot sugárzott, és ez értékessé tette életét, 
csodálatot keltett. Már életében tündököltek kivételes tettei 
és csodái. Mégis akkor vált igazán fénnyé ... amikor a Mindenható 
megszabadította dicsőséges lelkét értékes porhüvelyétől és saját 
hatalmába vette. Mert azok, akik csatlakoznak Istenhez, olyan 
lelkek, akiknek akarata egy az Isten szándékával."

 • A legenda szerint vegetáriánus volt és sosem ivott bort
• Általában peres felekkel körülvéve, trónon ábrázolják, vagy jogászként, akit a szent szellem jelképeként hattyúk vesznek körül
• A legenda szerint még a pervesztes felek is tisztelték döntéseiért
• Más bíróságok előtt a szegények védelmezőjeként lépett fel, fizette a perköltségeiket, meglátogatta őket a börtönben – ezért nevezték el a „szegények ügyvédjének”
• Számos jogi kar és katolikus jogászegylet tekinti védőszentjének
• Rómában az ő tiszteletére nevezték el a Sapienza Egyetem barokk templomát Szent Ivó-templomnak
• A nagyszombati, majd pesti egyetem jogi karának ő volt a patrónusa

Egy érdekes korabeli történet is kötődik a személyéhez:

Egy tours-i özvegy két kereskedőtől átvett megőrzésre egy ládát, 
melyet nem nyithatott ki. A szerződés szerint csak akkor adhatta 
vissza, ha mindkét fél, Doe és Roe is megjelenik előtte. Egy nap 
Doe azzal jött, hogy Roe egyéb ügyei miatt nem tud megjelenni, 
az özvegy jóhiszeműen átadta a ládát. Később Roe beperelte az 
özvegyet, és követelte, hogy térítse meg a ládában található 
értékek árát. A bíróság előtt Szent Ivó képviselte az özvegyet. 
Amikor Roe előállt keresetével, Szent Ivó azzal érvelt, hogy a 
szerződés szerint két személynek kell a ládát visszakövetelnie, 
tehát felperesként Doe-val együtt Roe-nak is a bíró elé 
járulnia a perben. A bíró észlelvén a csalást, helyt adott 
Szent Ivó érvelésének, mindkét személyt letartóztatta és 
lefoglalta a ládát, melyről kiderült, hogy értéktelen 
szeméttel volt tele. A fiatal jogász így mentette meg az 
özvegy becsületét a bíróság előtt.